2018.04.26. csütörtök, Ervin

Kismamalét: mozgásról általánosságban


Áldott állapotban először hirtelen megváltozik minden, a feje tetejére áll a világ. Aztán szép lassan rendeződni látszanak a dolgok bennünk és körülöttünk.

Egyrészt folytatnánk addigi, megszokott, “teljes” életünket, másrészt viszont szembesülünk – akár nap, mint nap -, hogy azért mégis csak történnek velünk változások, mind a testünket, mind a lelkünket illetően. Előfordul, hogy szeretteink sokszor számunkra túlzott óvására, aggodalmaskodására, babusgatására így reagálunk: “Dehát, nem vagyok beteg, csak terhes!” Ez igaz, ha kismama vagy, nem vagy beteg, nem kell, hogy “úgy” érezd magad és viselkedj, valamint nem kell, hogy a környezeted “annak” tekintsen, viszont más állapotban vagy, amihez azért igazodni kell.

Ha nem vagyunk kismamák, akkor sem vagyunk egyformák. Nem egyforma a fizikumunk, a terhelhetőségünk, a strapabírásunk, szervezetünk állóképessége stb. Ezért nem is való mindenkinek ugyanolyan típusú, erősségű, hosszúságú mozgásóra.
Van, aki egész életében sportol, van, aki egyáltalán nem. Van, aki régen sportolt, de évek óta nem. Van, aki időnkét, egy-egy fellángolással mozog viszonylag rendszeresen néhány hónapot, aztán alább hagy a lelkesedés és abba hagyja. Van, aki kicsit túlsúlyos van, aki nagyon. Van, aki mínuszban van a kilókat illetően, és van, aki pont jó. És olyan is van, hogy valaki kicsit túlsúlyos, de rendszeresen sportol. Olyan is van, aki nagyon túlsúlyos és soha nem sportolt, de olyan is van, aki sovány és soha életében nem sportolt igazán, és még sorolhatnám. Nem árt, ha ezekkel mind tisztában vagyunk, valamint kismamaként igazodunk más állapotunkhoz.

Pregnant Woman Doing Yoga